HTML

creatist

Munkanapló. Inspirációk és asszociációk. Rendezvényszervezés, na meg határmezsgyék, rokonszakmák.

Rovatok

Friss topikok

Madarak

Creatist 2012.01.18. 16:52

Nem-nem, semmi hitchcocki, csak gondoltam, szólok, hogy esett a hó, és ilyenkor – még városban is – szép gesztus a madáretetés.

Egyetlen hátránya, hogy ha egyszer valaki kitámasztotta a madáretetőt és teleszórta magokkal, akkor tavaszig nem illik felhagyni az etetéssel, mert a kis állatok hamar hozzászoknak, és ha nem találnak ott többé eleséget, akkor nem szimpla vállvonással veszik tudomásul, hanem könnyen éhenhalnak.

Ezt leszámítva a madáretetés mindenkinek öröm, megszállottak mini kamerát is felszerelhetnek a házikóra (Birdhouse Spy Cam vagy Nestcam), amely segítségével testközelből figyelhetnek meg egy csuszkát vagy meggyvágót.

 

Képek innen, innen, innen és innen.

 

Címkék: inspiráció dekoráció

Szólj hozzá!

Téli rege

Creatist 2012.01.09. 14:54

Van egy meseszerű kastély Turán, úgy hívják Schossberger. Mindig akartam ott egy rendezvényt, de soha, egyetlen egyszer nem vállalta be senki. Nem baj, majd egyszer. De addig is:

HERMIONE
Mit süttök-főztök? Itt vagyok, fiacskám
Megint veled leszek. Csücsülj le mellém,
S mondj egy regét.

MAMILLIUS
Vigat, vagy szomorút?

HERMIONE
Nagyon-nagyon vigat.

MAMILLIUS
De télre inkább bús rege való.
Tudok egyet manókról és lidércről.

HERMIONE
Mondd hát, szivem, azt. Ülj le, gyer: ijesztgess
Lidérceiddel. Ehhez úgyis értesz.

MAMILLIUS
Volt egyszer egy ember -

HERMIONE
Csak ülj le s folytasd.

MAMILLIUS
A temető mellett lakott; de halkan:
Meghallja a tücsök.

HERMIONE
No, gyer közel hát,
Sugd a fülembe szépen...

(Shakespeare: Téli rege)

Zene itt.


Képek innen, innen, innen és innen.

 

Címkék: inspiráció helyszín teremdekoráció asztaldekor

Szólj hozzá!

Homárok kísértenek

Creatist 2011.10.17. 17:04

Úgy látszik, nem csak a késői bőséges vacsora, de a túl sok főzős film is meg tudja feküdni az ember gyomrát. A Bella Martha és a Julie és Julia gyors egymásutánban való végignézése óta a homárok sorsával vagyok elfoglalva. Igazából jelen esetben nem az haute cuisine és az elkészítési know how az, ami hosszú távon leköt. Inkább a gondolat, hogy vajon képes lennék-e élő állatot ingatlanomba hurcolni, hogy azután halálra főzzem, majd jóízűen megegyem. A válasz részemről egy határozott nem, de ugye nem vagyunk egyformák.

A filmekből viszonylag eltérő választ kaptam, hogy vajon melyik a leghumánusabb módszer a kis állatok leölésére, úgyhogy gondoltam, utánaolvasok, hogy jótanácsokkal láthassak el mindenkit, aki a jövőben megkérdezné. Nos, a várt feloldás nem jött, megnyugtató válasz nincs igazán, és amikor azt olvastam, hogy "lobogó vízbe dobva a homár felvisít", akkor fel is hagytam ezirányú tevékenységemmel.

Úgyhogy akkor az élő homár elkészítésére vonatkozó gyakorlati tudnivalók és informatív blokk helyett maradnék az irodalom és filmművészet berkeiben, próbálván feledni azt a szemrehányó kis pillantást a két csáp alól...


Dali szürreális Homár-telefonja 1938-ból.

 

Az Ál-Teknőc nagyot sóhajtott, s egyik talpával megtörülte a szemét. Alice-re nézett, szólni akart, de nem bírt. A zokogás elfojtotta hangját.

- Mintha csont akadt volna a torkán - mondta a Griffmadár, és rázni kezdte, majd döngetni a hátát.

Az Ál-Teknőc végül visszakapta a hangját, de patakzó könnyek közt folytatta:

- Te bizonyára nem sokat éltél a tenger fenekén.

- Semeddig se - szólt közbe Alice.

- Talán még sohasem is láttál homárt?

- De már ettem is egyszer - kezdte Alice, de aztán sietve visszaszívta. - Nem, még soha.

- Akkor hát nem is tudhatod - folytatta az Ál-Teknőc -, hogy milyen a homár-humor.

- Nem, nem tudom - szólt Alice. - Milyen?

- Hát mindenekelőtt a táncos kedvben nyilvánul meg - kezdte a Griffmadár. - Előbb valamennyien fölállunk a tengerparton egy hosszú sorban.

- Két hosszú sorban! - üvöltött az Ál-Teknőc. - Fókák, Teknősbékák, Lazacok meg a többiek is, valamennyien. Aztán eltisztítjuk az útból a medúzákat...

- Ami nem kis időt vesz igénybe - vágott közbe a Griffmadár.

- Aztán két lépés előre...

- Ki-ki egy homárral! - ordított a Griffmadár.

- Az magától értetődik - mondta az Ál-Teknőc. - Két lépést előre... - Aztán homárcsere, és két lépés vissza - üvöltött a Griffmadár.

- Ha ez megvan - folytatta az Ál-Teknőc -, akkor...

- Akkor be kell dobni a homárokat... - sikított a Griffmadár, s egy nagyot ugrott.

- A tengerbe, amilyen messzire csak bírod! - fejezte be az Ál-Teknőc.

- Most villámsebesen utánuk kell úszni - vijjogott a Griffmadár.

- Bukfencet vetni a vízben - visított az Ál-Teknőc, vadul ugrándozva.

- Ismét homárcsere - sikította a Griffmadár.

- Vissza a partra, és kész az első figura - mondta az Ál-Teknőc, hirtelenül leeresztve a hangját.

Ezzel mindketten ismét leültek, elkomorodtak, és Alice-re pillantottak, mintha nem is ők ugrabugráltak volna őrültek módjára az imént.

- Szép tánc lehet - mondta Alice tétován.

- Akarod látni? - kérdezte az Ál-Teknőc.

- Jaj, de szeretném! - mondta Alice.

- Gyere, táncoljuk el az első figurát - mondta az Ál-Teknőc a Griffmadárnak. - Homár nélkül is menni fog. 

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

 

 

Itt pedig egy kis szösszenet a Mestertől – a homár készítésének nehézségeiről (és egyéb párkapcsolati dolgokról...).

 

Címkék: film

Szólj hozzá!

Oktoberfest I.: Dirndl Couture

Creatist 2011.08.29. 11:00

Namost az úgy van, hogyha olyan témarendezvényhez kell ajánlatot írni, amely téma nekem nem szívügyem, akkor először elszámolok sokáig. Azután pedig veszek egy nagy levegőt, és addig-addig kerülgetem a dolgot minden irányból, amíg meg nem szeretem. Mert tessék-lássék nem megy. A témát szeretni kell, mert különben nem adja meg magát és nem gömbölyödik össze koncepcióvá jólesően és dorombolva a papíron (azaz monitoron).

E heti ellenségképem az Oktoberfest. Első körben a véget nem érő, agyig hatoló sramli, az átizzadt kockás ingek, a céllövölde vijjogásával vegyes részeg gajdolás jutott eszembe. De végülis innen szép nyerni…

 

A kezdeti rémület és némi utánaolvasás után mostanra kibontakozott valami egészen üdítően bájos dolog. Vagy éppen fülledten extravagáns. Attól függ, honnan nézzük. Összes érvem pedig pontokba szedve sorolom fel (és előre is elnézést, de több napon át).

 

Az első: a dirndli.

 

A hölgyeknek dirndliben és uraknak bőrnadrágban való megjelenés szinte kötelező. Azonban hogy véletlenül se tűnjünk avétosnak, érdemes a designerekre figyelni (aki eddig nem hallott a Dirndl Couture-ről, az egy életre jegyezze meg). Speciel idén a tollas kis fejdísz vagy kalapka viselése, valamint az ötvenes évek utánérzés lesz trendi.

 

 

 

 

 

 

Ruhák: Re-Kitz, Wix, Dirndlherz, Lola Paltinger, Ophelia Blaimer, Trentini Couture, Schmitt und Schäfer, Kinga Mathe, Aufgebretzelt, Sportalm, Angermaier

Címkék: hagyomány oktoberfest couture

Szólj hozzá!

Gyerekkor zanza

Creatist 2011.08.15. 12:09

Nagyon szeretnivaló lámpákat csinál az EvilRobotDesign. Ugyanis régi, már nem használatos gyerekjátékokat rendeznek mozgalmas kompozícióvá - egy lámpatalppá.

Biztos sokunknak van otthon (vagy anyánál eltéve) milliónyi régi csetresze, amitől nem jó megválni, mert elajándékozni olyan izé (mert az az enyém volt, ne mancsikolja össze senki gyereke), kidobni azért már mégse (a szívem szakad), haszna pedig semmi. De ha valaki az elé szórt kisjáték-kupacot újraértelmezi, nyakon önti egy színnel és csinál belőle szoborba oltott használati tárgyat - na az mindjárt más. Minden villanyoltáskor elmerenghetünk a múlton, miközben ott tornyosul a komódon gyerekkorunk rövidre vágott meséje - jövőbe mutató formában. Tetszik.

 

Címkék: inspiráció újraértelmezés

Szólj hozzá!

Lógatás

Creatist 2011.08.12. 11:40

Lógass, ahová csak érsz. Nem, szerintem nem túlzás. Sőt: annyit lógass, amennyit csak bírsz. A függesztett dekorációban nem csak a légiesség lenyűgöző, hanem a tömeg, ami úgy hat, mintha lefelé zuhantában egyszercsak megállították volna.

Legszívesebben mindig, mindenhova csak függesztenék. Hogy mit? Bármit. Átlátszó léggömböt, lampiont, papírdarut, gallyakat, fiolákat, virágfejeket, cukorkákat, lomokat és kacatokat. Akármit is lógatunk be a térbe, az nagy tömegben letaglózóan fog kinézni.

Igaz, installálás közben a dekoratőrök könnyen meggyűlölhetnek, de nem baj, majd megenyhülnek.

Az összeállítás végén kisebb belmagasság- vagy akár lakás-kompatibilis függesztenivalók is megtekinthetők.

Munkadal pedig itt.

 


 

Képek innen, innen, innen, innen, innen és innen.

 

Címkék: virág világítás díszlet teremdekoráció lampion

1 komment

Odavagyok érte I.: Magasnyomás, avagy letterpress

Creatist 2011.08.08. 13:05

Egy újra felfedezendő nyomdaipari eljárás. Egyre több nyomda kalapál ki a a hatvanas évekből származó, ám még mindig prímán működő magasnyomó gépeket, és csak szorgalmazni tudom, hogy mindenki éljen a magasnyomás adta lehetőséggel. Mert a letterpress szép. És legfőképpen őszinte. Érvényesülni hagyja a papírt, a tipográfiát és az ornametikát, ami napjaink színátmenetes agyon-fotóbuherált világában igazán üdítő jelenség.

 

Azért néhány szót a magasnyomás történetéről is kell ejtenünk, hiszen ez a legrégebbi nyomtatási mód. Kínában már a 8. században ismerték és használták, igaz, ez még kezdetleges, fa nyomódúcos változat volt.

Európában annak a bizonyos Johannes Gutenbergnek köszönhetően vált ismertté. Ő 1440 körül nyomta az első könyveket szőlőpréshez hasonlatos sajtóján. A betűket vésnökök és fémművesek vésték kemény fémbe (ez volt a patrica), ezeket nyomták egy fokkal puhább fémötvözetbe (ez lett a matrica). A matricákba öntötték az ólmot - korlátlan mennyiségben, így jöttek létre azok a kis domború ólombetők, amelyeket egymás mellé rakva (azaz szedve) hozták létre a szavakat, sorokat, oldalakat.

 

Később – de csak az 1800-as évek végén – a kézi szedést felváltotta a gépi. Napjainkra pedig a betűfémek használata teljesen megszűnt.

 

Nézegetéshez pedig egy kis zene.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

          A magasnyomás nem tévesztendő össze a dombornyomással, vagy éppen vaknyomással amikor is a papírba a festékezetlen klisét nyomják be – a papír színéről vagy visszájáról -, így hozva létre egy gyönyörűen kiemelkedő vagy bemélyedő felületet a papíron. Minimalista, ám magával ragadó technika.

 

 

Linken innen, innen, innen, innen és innen.

 

Címkék: meghívó névjegy letterpress dombornyomás magasnyomás

2 komment

Sottopiatto, az mi az?

Creatist 2011.08.04. 12:04

Alátét tányér. Semmiféleképpen nem keverendő össze a tányéralátéttel. És hogy miért sottopiatto, miért is nem alátét tányér?

Mert így szebb, elegánsabb, nagyvonalúbb, azaz jobban kifejezi a tárgy lényegét. Az alátét tányérból nem eszünk, nem való arra, hogy felfogja a szmötyit, voltaképpen semmi épkézláb funkció nem köthető hozzá, egyszerűen csak szép.

Összefogja vagy éppen fellazítja a teríték színeit, vizuálisan keretbe foglalja a tányért és az azon lévő ételt, megtöri a fehér porcelán homogenitását, piedesztálra állítja a gasztronómiai műremeket, garantálja a drámai hatást.

Sottopiatto nélkül létezhet ünnepi teríték, de minek? Bizonyíték alant, nézegetéshez pedig a zene itt.

 

 

Képek innen, innen, innen, innen és innen.

 

Címkék: asztaldekor

1 komment

Pop up

Creatist 2011.07.29. 11:21

Kicsivel több mint harminc évvel ezelőtt a padlón ültem, kezemben a Jancsi és Juliska képeskönyvvel, és fáradhatatlanul próbáltam szét- és megfejteni a lapokat, az oldalak közül egyszercsak kiugró mézeskalács házat, hogy az ajtórésből leselkedő boszorkány mögött vajon ott van-e kemence, vagy csak a papír és a ragasztó…

A puszta papírból és némi festékből így lesz egy külön kis világ, 2D-ből 3D. Kinyitom-becsukom, hónom alá vágom, hurcolom, megint máshol kinyitom. Ha meguntam, szerzek egy másikat.

A pop-up nem az örökkévalóságnak szól, de nem is ez a dolga. Egy érzet, egy benyomás, rácsodálkozás vagy éppen belefeledkezés. Aztán rácsukjuk a fedelet, és valami más után nézünk.

 

Nem, nem puszta nosztalgiázás, amikor a pop-up könyvről írok, mert valójában a munkánk errôl szól: a semmiből teremtünk egy önálló, működő, egyedi hangulatú világot, aztán reggelre elbontjuk az egészet. De közben “mindenki remekül mulatott…”

 

Imhol pedig egy kis pop-up életérzés (zenével).

 

 

 

 

Címkék: meghívó popup névjegy díszlet asztaldekor

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása