Kicsivel több mint harminc évvel ezelőtt a padlón ültem, kezemben a Jancsi és Juliska képeskönyvvel, és fáradhatatlanul próbáltam szét- és megfejteni a lapokat, az oldalak közül egyszercsak kiugró mézeskalács házat, hogy az ajtórésből leselkedő boszorkány mögött vajon ott van-e kemence, vagy csak a papír és a ragasztó…
A puszta papírból és némi festékből így lesz egy külön kis világ, 2D-ből 3D. Kinyitom-becsukom, hónom alá vágom, hurcolom, megint máshol kinyitom. Ha meguntam, szerzek egy másikat.
A pop-up nem az örökkévalóságnak szól, de nem is ez a dolga. Egy érzet, egy benyomás, rácsodálkozás vagy éppen belefeledkezés. Aztán rácsukjuk a fedelet, és valami más után nézünk.
Nem, nem puszta nosztalgiázás, amikor a pop-up könyvről írok, mert valójában a munkánk errôl szól: a semmiből teremtünk egy önálló, működő, egyedi hangulatú világot, aztán reggelre elbontjuk az egészet. De közben “mindenki remekül mulatott…”
Imhol pedig egy kis pop-up életérzés (zenével).
